Mostanában kicsit el vagyok havazva a sok teendővel, de a sütés akkor is ki tud zökkenteni, megnyugtatni, ha rossz napom van. A dagasztás meg főleg, jó feszültség levezető, ráadásul utána még eszünk is egy jót. Ezért a napokban gondoltam sütök egy adag sörkiflit, édesapám meg lelkesen jelentkezett, hogy enne ő is, csak lekvárosan csináljam a felét, mert ő a sósat nem szereti. Nem is tudom mikor töltöttem már utoljára lekvárral ezt a tésztát, de most közkívánatra újra szilvalekvár lapult a belsejében.
A tészta receptje itt olvasható, nagyon szeretem, mert finom, és sokáig puha marad, de lekváros ide vagy oda nekem sósan a legfinomabb. :)
Lekvárt hosszában tettem a kis háromszögekre, hogy a csavarásnál csücsöktől-csücsökig lekváros legyen majd.
Nagyon guszták így lekvárosan is:)Általában az a gond az ilyen kiflikkel, hogy csak a közepében van lekvár, de ez jó ötlet, így mindenhol lekvárvan. Aranyos a hóember:)
VálaszTörlésAkkor az összes mérged beledagasztottad a tésztába? Ejnye, ejnye ! Ahhoz képest nagyon guszta lett a kiflid és biztosan finom !
VálaszTörlésHű, de szépségesek, és a fotód is! :)
VálaszTörlésTrollanyu: Köszönöm! A hóember a kedvenc bögrémen díszeleg, nagyon szeretem. :)
VálaszTörlésÉva: Nem, most nem a mérgem miatt dagasztottam. Csak, hogy jobb kedvre derítsen. :) Köszönöm!
Petra: Köszönöm! :)
A bögrén nekem is megakadt a szemem, persze a kiflit követően:-) Szépek! Meg finomak is, de ezt csak elképzelem:-)
VálaszTörlésMindkét változat jó!
VálaszTörlés