Dobrý den! - Prágából szeretettel - 2.rész

Tyn templom

  Az 1. rész itt olvasható!
  Ha megéheznénk, az Óvárosi téren több árus van, sütnek csülköt, lángost, palacsintát és lehet kapni olyan ételt amiben ha jól gondolom knédlidarabok, szalonna, és párolt káposzta van így egyben, vegyesen (bal felső kép). Nekem ez a tér tetszett a legjobban egész Prágában.

   Prága sokkal tisztább, mint Budapest, és többfelé tapasztaltuk, hogy szeretik a magyarokat. Erre legjobb példa az Arany utcácskában volt, ahol a belépőt lyukasztó férfi az idegenvezetőnket meglátva tudta, hogy magyarok vagyunk, s felváltva hajtogatta azt a három szót, amit tudott: "Köszönöm! Jó napot! Szeretlek!" Igazán mókás volt, de kedves gesztus tőle. Az apró házakban, amik a XVIII. században épültek, kereskedők, iparosok laktak akik közül néhányan aranyművesek voltak, róluk kapta az utca a nevét. De itt élt Franz Kafka nővére is, akinél az író néhányszor megszállt, Kastély c. művében olvashatunk is az utcáról. Mára az iparosok házaiban, majdnem mindegyikben kézzel készült portékákat árulnak, jellemzően elég borsos áron. Az egyik házban könyveket árultak, itt vettem egy Ferenc József korabeli recepteket tartalmazó szakácskönyvet, amiről bővebben itt: Gabriela Salfellner: The Best Imperial Recipes.

Arany utcácska

Egy gyógyfűkereskedő háza

Részlet a portékákból...

Az utcácska végén kürtöskalácsot sütöttek, 50 CZK-ért de nagyjából fele akkorákat, mint nálunk.

  Az utca végén van két étterem, ahol nagyon drága minden, s bár szoktuk mondani, hogy "ugyan már, nyaralunk..." mi azért mégsem adtunk ki 800 Ft-ot 1,5l vízért. Apropó víz, Prágában a mentes víz a kék, a szénsavas a rózsaszín! Ez egy jó tanács, mert mi ezt nem tudtuk, na meg csehül se sokat. Ezért én pórul jártam, miután 1-2 órát zötykölődött a táskámban a víz, én bátran kinyitottam egy mozdulattal, és sikeresen beterített mindenemet, még szerencse, hogy jó idő volt. Szóval óvatosan a vízzel! :)

 
 A kézművesek tárháza a Károly hídon folytatódott, és a híd alatt is, ahol rátaláltam egy boltra, ahol gyönyörű kerámiák voltak, egyedi technikával készítette őket a hölgy. A tálak, bögrék, edények mintáját nem festette, hanem kaparással, azaz festék visszaszedéssel készítette. Nem bírtam ki, így el is hoztam az egyik képen is látható türkizkék tálat.

Egyedi kerámiatálak a Károly híd alatt

  Prágában van több állandó piac is, az egyiket meg is örökítettem, ám a technika ördöge közbeszólt, és a memóriakártyám, nem mentette le őket. Helyette egy időszakos piac képei megmaradtak, a Károly híd mellett francia kereskedők pakoltak ki, volt minden, mi szem-szájnak ingere: fűszerek, kolbászok, sonkák, sajtok, pástétomok, pezsgők... Hasonló az állandó piac is Prágában, de helyette most a francia áruk egy képben.

Francia kereskedők

   Végezetül csak annyit, hogy noha Prága első hallásra nem  tűnik különlegesnek, mégis az. A sok kicsi torony, a vendégszeretet, a sok sör na meg a knédli, mindezekért érdemes legalább egyszer ellátogatni Prágába.
   Remélem adtam pár tippet, amivel másoknak már könnyebb lesz a tájékozódás, vásárlás, és a víz, és cipő választás is. :) De a legfontosabb, hogy a sört, és a knédlit semmiképpen se hagyjuk ki! :) Nekünk biztosan egy emlékezetes kirándulás marad! :)

Még néhány kép:

Vencel tér

Csillagászati óra

Orloj