Újabb olasz hatás, újabb olaszos recept, és egy újabb isteni vacsora. Focacciát már többször készítettem, grissinit még sose, de nézegettem mások receptjeit, és felfedeztem, hogy ugyanaz a kettő tésztája. Én meg gondoltam ha már egy tésztából lehet kettőt is, miért ne legyen mindkettő. Megszokott focaccia receptem viszont átalakuláson ment keresztül, mivel jött az ötlet a rozmaringos ízesítésre Krisztától (Dolce Vita), emellett mindenképpen kenyérliszttel (BL 80) szerettem volna készíteni, egy másik blogtulajdonos (Nem vagyok mesterszakács) megosztott tapasztalatai miatt. Mindent összevetve maradtam annál a receptnél, amit már többször is elkészítettem, és azt módosítottam pár ponton. Nagyon jó kis tésztát kaptam ezzel a liszttel, de aki ragaszkodik a sima liszthez lecserélheti az egész lisztadagot, vagy akár csak egy részét arra is, igazából csak a tészta textúrája lesz más.
60 dkg kenyérliszt (BL 80)
2 dkg friss élesztő
3 kk só
1 kk cukor
3 ek olívaolaj
4 dl langyos víz
5-6 levél friss rozmaring, vagy 2 kk szárított
Tetejére:
3-4 ek olívaolaj
3-4 gerezd fokhagyma
nagy csipet só
ÉS amit csak akarunk (paradicsom, olívabogyó, zöld fűszerek, sajt, hagyma, sonka ...)
A hozzávalókat bedagasztjuk az apróra vágott rozmaringgal, és duplájára kelesztjük. Az olajba keverjük a passzírozott fokhagymát, és a sót, ezzel kenjük majd meg a tészta tetejét. Ha megkelt a tészta, átgyúrjuk, és úgy a negyedét levágjuk, és külön tesszük, a maradék tésztát elnegyedeljük, és 4 lepényt formálunk belőle, mindegyiket megkenjük az olajos keverékkel. Tetejükre mehet a feltét, a résekbe pedig kis mélyedéseket készítünk az ujjunkkal, ide tud majd befolyni a finom olaj, ezután a legmagasabb hőfokra betesszük sülni, és aranysárgára sütjük őket.
Persze a lepényformázást kihagyhatjuk, ha nagy az egyetértés a családtagok között a feltétet illetően, ekkor nagy tepsibe terítjük és sülhet is. Nálunk viszont kívánságműsor volt, így magamnak paradicsomot, sajtot, és pár levél rozmaringot kívántam, nem is kellett több a finom, puha tészta tetejére. A rozmaring pedig nagyon érdekes ízt, és utóízt kölcsönzött a tésztának, aki szereti ezt a fűszert, mindenképpen próbálja ki, vagy akár más fűszerrel (oregano, kakukkfű, bazsalikom). De amondó vagyok, hogy ha igazán jó minőségű az olívaolajunk, önmagában csak az is elég rá, én pl. a pirítóst is imádom csak olajjal, sóval.
Ja, és a grissini. A félretett tésztából ujjnyi rudakat sodrunk, és a fokhagymás olajjal megkent tepsibe fektetjük őket, majd a tetejüket is megkenjük az olajjal, ízletes rudakat kapunk. Aki szereti, a tetejüket akár kenés után megszórhatja még szezámmaggal, mákkal is. S ha kisült, előételként tálalhatjuk mondjuk egy jó kis salátához, vagy akár magában is.
Persze a lepényformázást kihagyhatjuk, ha nagy az egyetértés a családtagok között a feltétet illetően, ekkor nagy tepsibe terítjük és sülhet is. Nálunk viszont kívánságműsor volt, így magamnak paradicsomot, sajtot, és pár levél rozmaringot kívántam, nem is kellett több a finom, puha tészta tetejére. A rozmaring pedig nagyon érdekes ízt, és utóízt kölcsönzött a tésztának, aki szereti ezt a fűszert, mindenképpen próbálja ki, vagy akár más fűszerrel (oregano, kakukkfű, bazsalikom). De amondó vagyok, hogy ha igazán jó minőségű az olívaolajunk, önmagában csak az is elég rá, én pl. a pirítóst is imádom csak olajjal, sóval.
Ja, és a grissini. A félretett tésztából ujjnyi rudakat sodrunk, és a fokhagymás olajjal megkent tepsibe fektetjük őket, majd a tetejüket is megkenjük az olajjal, ízletes rudakat kapunk. Aki szereti, a tetejüket akár kenés után megszórhatja még szezámmaggal, mákkal is. S ha kisült, előételként tálalhatjuk mondjuk egy jó kis salátához, vagy akár magában is.
Mamma mia, de guszta. Én is a kenyérlisztes verzióra szavazok. :)))
VálaszTörlésGrazie! :)) Akkor egyetértünk, kenyérliszttel teljesen más a tészta állaga, finomabb is nekem, csak aztán győzzünk eleget enni belőle. :))))
VálaszTörlés