Olaszországban jártam - Buon appetito!

  Életemben másodszor, Olaszországban jártam, annak is északi részén. Ez az ország valahogy mindig elvarázsol, a kis mediterrán házak, a hegyek, patakok, tavak, na meg persze a kaják. S mivel hogy ez egy gasztroblog, valamint azért is, mert a  főzés és evés iránti szenvedélyemet ott sem tudtam palástolni (ha csak tudtam receptekről kérdeztem, kóstoltam) főként az ételeket emelném ki rövid beszámolómban.

Lecco - a Comói-tó keleti ágának déli csücskénél
 

  Említettem már, hogy egy alkalommal már voltam ezen a vidéken, valamint Rómában, és Velencében. Akkor étteremben kóstoltuk az olasz ételeket, de most még nagyobb szerencsém volt, mert egy olasz család meghívott minket ebédre, így a teljesen tradicionális paradicsomos tésztát is megkóstolhattam. Ez nem állt másból, mint tésztából és a szószból ami kis hagyma, olívaolaj, só, bazsalikom, paradicsompüré, majd mindez parmezánnal meghintve. Nagyon ízlett, nem volt túl savanyú, a tészta pedig aldante, ahogy én szeretem. Az előétel parmezán sajt darabkák, zöldséges muffin és édeskömény voltak, amit ők inkább talán utóételnek esznek, mert akkor ropogtatták el mindezt, valamint friss bagettszeleteket meglocsolva olívaolajjal, és enyhén sózva. Olívaolaj számomra szintén nagy meglepetés volt, ők maguk készítették házilag. Na ezt nevezem én igazi extra szűz olívának... teljesen más, mint a bolti, (nem beszélve a nálunk kaphatókról, amikre szerintem sokszor csak ráírják, hogy extra szűz) enyhén kesernyés, és még "olívásabb". Kaptunk belőle kóstolót, egy féltve őrzött kincs lesz, az biztos. :)
  Kóstoltuk az olasz pizzát is. Teljesen más mint itthon, vékonyabb, ropogósabb, nincs túlpakolva csak bazsalikom, só, paradicsom, olívaolaj, sonka, sajt. Mindenképpen ki fogom kísérletezni ezt a fajta tésztát, mert bár nálunk a vastagabb tészta a nyerő, ami finom puha és csak a széle ropog, mégis ez a vékony az igazi. Másik híresség náluk a gelato azaz a fagylalt, amit kóstoltunk, s ha erről van szó, ők csak úgy lapátolják a tölcsérbe a jobbnál jobb ízeket.  Észak olasz jellegzetesség a sült bárányborda, amit szintén volt alkalmunk megkóstolni a bonate sottoi falunapon, igazából a fűszerezése nem túl jellegzetes, inkább csak sózzák, viszont elég zsíros, ezért érzékeny gyomrúak kenyérrel fogyasszák!

Egy kis ízelítő :)

  Másik nagy élmény a piac Pontéban, na ott aztán van minden mi szem-szájnak vagy éppen ruhásszekrénynek ingere.  Van halas pult tele mindenféle tengeri herkentyűkkel, és vannak gyümölcsök, zöldségek, ruhák, ékszerek, konyhai felszerelések, fűszerek, virágok. Amit szintén megtalálhatunk, és nagyon jó minőségben, azok a sajtok, az igazi házi sajtok, én itt vettem egy 0,5 kg-os tömbnyi parmezánt. A piacot ajánlom mindenkinek, nem csak Olaszországban, de itthon is, mert frissebb, jobb minőségű és sokszor olcsóbb terméket kapunk, mint a parmezán esetén is. Többféle parmezán volt a sajtosnál amit mind meg is lehetett kóstolni, mind más és más, így valamelyik enni, valamelyik főzni a legjobb. Eltartani papírzacskóban hűvös, száraz helyen korlátlan ideig el lehet, mivel több évig (2-3) érlelik,  és az idő előrehaladtával csak egyre keményebbé válik.

Ponte San Pietro
Sajtospult és a parmezán szeletelése - érdekes folyamat

Piac - Ponte San Pietro

  Kiemelném még az isteni péksüteményeiket a bagettet millió változatba, na meg amit ehhez ettünk, a mennyei vajat, amit legtöbbször kis papírcsomagolásban árulnak. A mortadella pedig igazi olasz specialitás, mozaikos felépítésű, jellegzetes fűszerezésű felvágott pisztáciával és zöld borssal. Aki kedvet kap rá, házilag is elkészítheti akár az itt leírtak alapján. A grissini szintén nem maradhatott el a vásárlás során, de ezt is elkészíthetjük otthon, úgy mint a focacciát is ami a jellegzetes olasz kenyérlepény megszórva sajttal, rozmaringgal, olívabogyóval, paradicsommal és még sok mindennel külön-külön, vagy akár minddel együtt.
   Jellegzetes boruk a Chianti amiből hoztam is haza egy üveggel, jellegzetes sással befont kosárban árulják. Likőrükből is hoztam haza, az amarettóból amiből elsőként az amaretti keksszel együtt finom édesség készül majd, ezt a kekszet szintén elkészíthetjük otthon (recept). Apropó édesség, számomra meglepő volt, hogy a puliszkát  vagy ha úgy tetszik polentát nem csak sósan de édesen is készítik, kis formából kiöntve csokival, gyümölccsel díszítve láttam a cukrászdákban, akit érdekel itt megnézheti, és olvashat is róla, én is Bergamoban találkoztam vele.

Chianti (innen), Amaretto (innen), Amaretti keksz (innen)

Nagyjából ennyit az olasz ételekről, számtalan lehetőség van szerintem a konyhájukban, és millió íz az ízek kedvelőinek. Olaszország pedig varázslatos, hangulatos házakkal, finom ételekkel és kedves, mindig mosolygó emberekkel. Azt hiszem hamarosan kipróbálásra kerülnek az ott kóstolt ételek, hogy visszaidézzék az ottani hangulatot, és az ízeket.

Bergamo kis utcáin egy hangulatos étterem
 

3 megjegyzés:

  1. Csodás képek! Szinte ott éreztem magam. :)

    VálaszTörlés
  2. Én tőled momentán (hogy így elárultad hol jártál) valami jó kis autentikus italiano receptet várok. Aért több is lehet ám...))))

    VálaszTörlés
  3. Petra: Köszi! Örülök!

    Teakert: Az olasz recept nem jött ma össze, helyette egy cseh specialitás. :)) De készül majd olasz is mindenképpen, több is... :)

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...